Velem a hajnal...

velem a hajnal lebzsel már, ábrándos, zsenge sziklán, 

süppedő tüllben ásít a lég, szűzi rétjeimhez,

repíti képzelet lüktetését mosolyod ágán, 

és karol smaragd gallyakat felnyíló szemeimnek,

 

barnában őrzik a fák a korai időt; léted,

reppenő az illat és sarjad, és zöldedről mesél

tengernyi pajkosan vibráló, nektár szagú szépet,

sejdítve végleg, ki ez az élmény akiért égek,

 

áttetsző a pára, kendőzve kontúrjaid nyitja,

bizarr ölelését két csúcsától szűk derék hívja

és a tárult kísértésbe magot rejt alá a mélybe, 

 

és leegyszerűsödik a gének versenyfutása

a táncoló tavasz virgonc sárga virágporába,

kéjt lehint az élet és rohan, sóhajt és megfogan...