Vékony bércek...

Vékony bércek talmi szépségét leste,

és kis éjnek apró fényét keresve,

elpirult a kigombolkozott közöny

szemérme, és völgy-ölébe költözött.

 

Hegyeknek dőlt már az ég, de még nevet, 

szájának ős véznaságait feledve; 

bomló lavinát gyengülő alkonyon,

s kötődését a halállal, hogy beoson