Végleg rám...

okeanus•  2016. április 10. 09:13

végleg rám öregszik a lélek,
mint ázott bőrkabát, ha szárad,
színe megvan, ám fénye fárad,
 
keservemnek megfelelt álmom,
szükségemből szüli a vágyat,
elnyűtt vérem és akarásom...
 
elvetett ágyon nevetetlen hálok,
szertelenül, mint szeretetlen hangok,
mivel belül éled, sikoltoz, kapkod...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!