Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Véghetetlenül
okeanus• 2022. február 23. 14:56 • olvasva: 133
vágyát zokogja áriám a mélyből
csekély bánatot szívedbe belopva
kósza óhaját, amely repdes árván
hogy álmodban, édes-hallgatag,
nem is sejtve, mit sebeimbe rejtesz,
s reggelre felejtesz, hogy az elválás
kegyelme rajtam, ahogyan akartam
s így tebenned mindenkor megmaradjam
Törölt tag2022. február 23. 21:33
Törölt hozzászólás.
Krisztinka2022. február 23. 19:33
💛
Andicsek2022. február 23. 18:31
Nagyon szép....
skary2022. február 23. 16:02
akit szeretsz el kell engedned