vázlat

az est sötét leplébe bújt a nap,

s az éj kérlelhetetlen lopja őt,

gőg-sötét jött keselyűk szárnyain,

birodalma az egyetlen "szabad",

s bugyrában talál tanyát a baj,

 

fenséges fényünk megszégyenült,

tépve élhetésünk kis titkai

és elorozta emberi hitünk,

 

egymásért élve élő volt nemünk, 

lett sötétlő udvarunk, honunk,

s vas-bilincsét csapja ránk az éhség,

kövér önkény szab ránk durva törvényt

és fal milliókat soványak filléreiből...

 

fennhéjázó, szájából a "minden" ered,

önmagát dicsérve mérték felett,

új törvény az úr:szava durva önkény,

hazugsága lelkünkre ül és félelem

 

a zsarnoksággal jár a kór:

bizalmatlan parancs alatt

alattvaló lesz a bizonytalan

értelem hiján marad az ész,

és akkor, ott előbukik a vész...