Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Valami meglepett...
okeanus 2017. május 28. 22:20
valami meglepett e szélben,
terült, elsodort ár ellenében,valaki csendeset kiáltott, hogy a tél is áthajolt, - és virágok a réten... gondoltam; lyukas vödröcskéivel a csobogó fényét hordja felgondoltam; érintése kélt párnázott esőnek rejlő rejtekén, ám egy röpke égi kék volt csupán arcod oldalán, -egy délután,ahogy villant s oldalt fordítva ütközött bőrödön,s csak álltam ott, és éreztem, és mi eddig voltam, most elhagyott ...Molnar-Jolan2017. június 1. 13:33
Az első vsz különösen szép.
Törölt tag2017. június 1. 11:46
Törölt hozzászólás.
Steel2017. május 30. 12:28
"ám egy röpke égi kék volt csupán arcod oldalán,
-egy délután,
ahogy villant s oldalt fordítva ütközött bőrödön,
s csak álltam ott, és éreztem,
és mi eddig voltam, most elhagyott ... "
jól írsz nagyon...
Eleonora2017. május 29. 21:20
"valaki csendeset kiáltott, "
Pedig adni szeretett volna tán a kiáltás, nem elvenni.
Elgondolkodtató, tetszett.
skary2017. május 29. 03:58
mindön ehagy...és mindön mögtanál :)