Valami meglepett...

okeanus•  2017. május 28. 22:20

valami meglepett e szélben,

terült, elsodort ár ellenében,

valaki csendeset kiáltott, 

hogy a tél is áthajolt, 

- és virágok a réten...

 

gondoltam; 

lyukas vödröcskéivel a csobogó fényét hordja fel

gondoltam; 

érintése kélt párnázott esőnek rejlő rejtekén,

 

ám egy röpke égi kék volt csupán arcod oldalán, 

-egy délután,

ahogy villant s oldalt fordítva ütközött bőrödön,

s csak álltam ott, és éreztem, 

és mi eddig voltam, most elhagyott ... 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2017. június 1. 13:33

Az első vsz különösen szép.

Törölt tag2017. június 1. 11:46

Törölt hozzászólás.

Steel2017. május 30. 12:28

"ám egy röpke égi kék volt csupán arcod oldalán,

-egy délután,

ahogy villant s oldalt fordítva ütközött bőrödön,

s csak álltam ott, és éreztem,

és mi eddig voltam, most elhagyott ... "

jól írsz nagyon...

Eleonora2017. május 29. 21:20

"valaki csendeset kiáltott, "

Pedig adni szeretett volna tán a kiáltás, nem elvenni.
Elgondolkodtató, tetszett.

skary2017. május 29. 03:58

mindön ehagy...és mindön mögtanál :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom