Túl...

okeanus•  2020. február 19. 08:17  •  olvasva: 237

túl simogató, víg csapásokon
szerelem holt lelencei között,
csak önmagad balga gyermeke vagy,
amíg egyhelyben zihálva szaladsz,
szárnyalva vasalt szárnyain tova...
nincsen fészked, nincs nyugvó otthonod,
csak gyökértelen csapkodva lobogsz,
vergődsz, mint élők szegélyén a holt,
szomjazón, mint nedvtelen fán a fagyöngy...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2020. február 22. 22:14

A lelenc-gyerek pejoratív kifejezés volt régen, a szerelemre vonatkoztatva ez elég fura nekem... 'vasalt szárnyak, vergődés, gyökértelenség..'. Ha a kilátástalan helyzetet akartad érzékeltetni, az túl remekül sikerült...

Törölt tag2020. február 21. 10:42

Törölt hozzászólás.

Mazsion2020. február 19. 14:24

Mutogatok képzeld el 😊

Bugatti3502020. február 19. 12:58

"Túl..." ... nőttél magadon ! Szebb napokat kívánok. Tetszett a versed!

Perzsi.2020. február 19. 12:00

Érdekes vers, elgondolkodtam rajta, és még fogok is. Legyen szép napod!

Mikijozsa2020. február 19. 10:27

jó lett

kicsisara2020. február 19. 10:26

Tetszik! Ne kérdezd miért, mert nincs rá válaszom.. :)

skary2020. február 19. 08:23

de hisz minden illúzió
s vetít a cicavízió
nem létezik semmi sem
s az elmékbe a semmi csen :)