Tévhit

Hittem; sorsomba nyugodtan,

nem vesz elő, de eltalált,

mi szenvedésben nem hagy el:

hosszú éjszakán;

az érzés nélküli hiány.

 

Tudtam; vagyok oly merész,

feledni kész, hogy átlátok

a messzeség tetején,

és bár erősebb lehetnék,

az időn kívül állok én.

 

Hát lelkem ékesítem

egészen, feketében;

és a távolban egy varju énekel...