Tétlen kereslek...

tétlen kereslek tocsogva és végre,

patakban, szádban, állva és vérben,

ekkor elfekszik bennem a bánat,

mert kit szeretni kell és nem lehet,

nem illetheti hűtlenül a vádad...

 

síkságról hebeg csúcsos nagy hegyet

szám, mit lábam tapodni képtelen,

lépésem kő és hancúr kisgyerek,

mankón járva ugrálva szendereg,

haltam már sokszor, de meg- megéledek