...telenül

körmöd foszlik és vacogsz,

lakatlan reszketéseid

parttalan, akár a rongy,

pőreségig árva vagy,

alantas fegyenc, itthagyott,

egy vércsöpp vagy, semmi több,

pislákolva csak csapódsz,

az éned magaddal szakít,

egy rögeszme torz kanóca

elég s valódtól eltaszít,

reményen nyögő pióca

lesed, hogy fényed újra gyúl..

amott égett tarló üszkösül

hamva szél szélére ül,

alvad az élet, múló a sár

szikkadt szemek merednek

és csalódnak érdemtelenül