Távolad

okeanus•  2020. október 1. 21:20  •  olvasva: 145

Kapuimban látom arcodat,

külön tört lelkünk gyenge,

-réseken bizarr kezek-

reszkető kulccsal lépkedek,

ám rajtunk tollatlan rozsda van,

összecsengve zuhanunk a gyepre

és a rideg vas felkacag.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. október 2. 19:45

Törölt hozzászólás.

Rozella2020. október 2. 19:41

vasmadár-pár... az avaron...

Mikijozsa2020. október 2. 11:36

bizarr kezek - csak nem az az ollókezű edward?
jó lett a vers

skary2020. október 2. 01:18

olyan drámaian írsz általában...remélem a zélet azé szép

Eleonora2020. október 1. 22:27

...mikor a kardok testvér...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom