Tartalak

ha földed lehetnék, nyílnál harmaton , 
bő vizeket innál, ha én lennék esőd,
ásítón áradnál álmos hajnalon,
míg bomlását a nap, szikrázná rád erőm
 
most-vágott füvek illatát hozná a szél
néked, s puha álmaid letörleném,
keccsel kitakart levélkék széleinél,
és rezgő virágod csókolná a szám,
 
csitítnálak sebek tapaszaival
kéklő rózsatő szúrásával ha elérsz,
szirmaid karcolatlan hajlatában
megbújtatsz, aki tenyerembe beleférsz