talán

okeanus•  2020. május 19. 23:36  •  olvasva: 196

Soraim között megbújva,

mint árvát, ágyán nyúlva,

hagyott itt a szerelem,

s kergetett vissza a múltba,

 

hogy égre füstölgő, porzó

pernye sötét imámban

emelvén durva zokszó

s kócát tépi már a bánat...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2020. május 20. 08:44

a bánatot hagyd tépelődjön
dolga úgy is ez
hiszen egy másik jövő jön
aha egy gagyibb kislemez :)