Szomjamon át...

okeanus•  2020. november 5. 19:28  •  olvasva: 149

szomjamon át surrogva vízözön

csorogva ezernyi könny oson

átmossa lappangó álmaim

s letisztulva múltamra köszön

 

csapongó csermely lepereg belül

csilingel és az arcunkra ül

porban fetrengők kéregetők

magunk tiportan ketten egyedül

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2020. november 6. 06:59

úgy

miriam2020. november 5. 20:39

... ha sírunk tisztul a lélek(azt mondják)... de mi van akkor, amikor belül zokog a lélek, bár szemünk száraz marad...