Szeplőtelen tűnődöm

okeanus•  2021. január 19. 21:31  •  olvasva: 143

Szeplőtelen tűnődöm, leverten

alig hallón, mint a némaság,

 az éjeknek zöldjén át, jegyben,

s koszorúnk a fejemen kaszál,

 

s elhalunk, mint hal elhagyatva

suttogástól a zagyva távol,

de roppant látó ragyogásban

futunk majd, vakságunkba zártan

szemeinkben, ó, drága társam!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2021. január 21. 07:03

óó szűzmáriám

Rozella2021. január 19. 22:22

Kinek Társa van, nem lehet boldogtalan... /by: Róza/

"Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dúlásban.

Mikor mindenek vesznek, tűnnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bűnnek. "
...

/Ady: De ha mégis? /