Szellős viharban...

okeanus•  2021. február 19. 21:43  •  olvasva: 39

E széptől fosztott világon én mások csendjét vigyázom

és vágyaimat bezárom, 

ahol fényed jár vastagon s átoson féltő konokon,

 

mert lelkem vakfoltja vagy, s hogy titoknak mindig megmaradj

indulok, menésem nem remeg,

viszlek a kanyargón túlra, takarón lábam kinyújtva

és szél kapja fel lelkemet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2021. február 21. 22:58

:)

chillly242021. február 20. 08:41

Mert könnyed mint egy pille

skary2021. február 20. 06:11

s elvisz a donkanyaron túlra

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom