Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szellős viharban...
okeanus• 2021. február 19. 21:43 • olvasva: 156
E széptől fosztott világon én mások csendjét vigyázom
és vágyaimat bezárom,
ahol fényed jár vastagon s átoson féltő konokon,
mert lelkem vakfoltja vagy, s hogy titoknak mindig megmaradj
indulok, menésem nem remeg,
viszlek a kanyargón túlra, takarón lábam kinyújtva
és szél kapja fel lelkemet.