Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szabó Dezső: Előhang
okeanus• 2023. április 10. 20:40 • olvasva: 149
/részlet/
"Sétálok a végtelen temetőben,A temetőben, amely én vagyok.
Végtelenebb ez, mint a nagy világ:
Mert benne fekszik minden meghalt énem,
És mindenik volt az egész világ.
És holtan fekszik most már mindenik.
..........................................................
Bomlott malom lett az egész világ
S vak ritmusában jajgat szüntelen:
Miért? Miért?
Ó, húnyjatok le, kérdező szemek,
Aludjatok, nehéz halottaim!
Kinyújtom fáradt roppant karjaim
És ringatom a súlyos temetőt,
És ringatom ezer halottaim.
Halott dajka ringatja holtjait,
Holt sírásó altatja sírjait:'
Krisztinka2023. április 15. 10:50
@okeanus: Tegnap este olvastam róla…azt is, hogy nagy lehetett volna de nem lett az…
okeanus2023. április 12. 19:12
@Krisztinka:
Órákat tudnék mesélni a magyar-ostorozó turáni-magyarról, az emberszerető antiszemitáról, a náci kommunistáról....a vérbő vátesz tanárról...aki HF mellett a legnépszerűbb szerző, akit a vállukon vittek az egyetemisták és aki 45-ben éhen halt az utca padján
Krisztinka2023. április 12. 18:25
Szép…ez különösen meghatott:
“Kinyújtom fáradt roppant karjaim
És ringatom a súlyos temetőt” megkell néznem ki is a Szabó Dezső, nem mai az tuti.
Rozella2023. április 10. 22:31
„Tente, tente szépen,
Kicsi kutya tarka,
Jó gyermek elalszik,
Jó gyermek nem kérdez,
Mert könnyes lesz édes
Holt anyámnak arca.”
...és most megint tanultam valamit, Szabó Dezsőről legalábbis. Köszönet érte. A vers idekerülésének okát pedig nem firtatom.