Sötét az éj..

okeanus•  2016. május 6. 22:47

sötét az éj, rossz-jóslatú burok, 
baglyok lágy rebbenése nekiér
véres köpete fejemre zuhog
látót itt kuvikoló vak kísér
 
kint kószál a szél, kutya, szamár,
mind falkában, egymásnak él,remél
itt nem volt nyár, és a tél nem henyél
szűken kopog, barnuló a határ
 
csend van, s e csendben csak a víz oson
meg garasok futnak és sok rokon
egymást eszik, rágásuk penészes 
terve sző, merész szó és alattomos
 
robbanó hordókban szó-szalmazsák
benne a rák, engem is elkapott
hogy nem bírom tovább, mint itthagyott
ki inalnék, de az meg balgaság
 
hittem, mint gyermek, ki hinni szokott
de az etetőn idegen a zár 
beletört kulcsa végtelen forog
kőbaltájával csapkod a magány 
 
míg az ember hátvetve, körben áll 
s a bal keze véd, elhiszi, hogy jobb
ám az álságos és gyilkolni vár 
taszít, csapkod, vág, hazudik tovább
 
a bűnöző idő nyakunkra hág
hős menténk szakad, amit ősapák 
tudván mi az, nem tiszteltek csupán
de díszként hordtak, mint vasalt ruhát

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. május 7. 10:38

robbanó hordókban szó-szalmazsák
benne a rák, engem is elkapott
hogy nem bírom tovább, mint itthagyott
ki inalnék, de az meg balgaság

és mi az ami nem az... tett- szett a versed!!