Sajnálatos...

Vártalak.

Kormos lett az este vakhitű lelke,

és cudar, csupasz keblén kántált frissen mosott teste.

Hold-halvány irama óvatlanul, pihegve emelte,

vödréből virágzatára bús hitem dús harcait,

menny gödreiben fortyogó arcait...

Hiába.