Rózsákkal szórt...

okeanus•  2016. március 4. 16:44

rózsákkal szórt szómat faggatom,

cipelhető senkinek nem vagyok,

s kenettel kérdem meg az isten;

miért adott szerelmet

ha szeretőm meg nincsen,

 

kényem kér csak, kérdő mogorván 

elhajló gyepre gyengén sodorván

fekete, fűtelen menetén

kikönnyező gyászlován, 

zabolát tört tetemén

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2016. március 5. 03:10

úúú

Noxon2016. március 5. 02:53

Az elfogadáson sok múlik.Csakis akkor tudunk megbékélni a valósággal,ha a megértés azonos szinten van az érzelmi töltöttségünkkel.Biztos gondolod,hogy közhely,meghogy szavak...és hogy minek "okoskodom" itt...csupán csak azért írok ehhez a blogbejegyzéshez,mert minden egyes szavad mögött mélyen gyökerező fájdalmat vélek felfedezni.