Pír felhős...

Pír felhős már és révben áll az ég, 

s érezhetően elalélt a csend,

itt lakunk, ketten vagyunk idebent,

ahol holt szobor az évek és a rend,

és nevetésed fog, és felengedend...

 

És sejtek ágazó virága vár,

kelleme alant, szirma odafent,

s ó-bordóba öltözött illata

bennünket most már körbe-körbe leng.

 

Nekünk öröm, örök-zöld ormokon,

fészkét fényes habokban felfedi,

és dús rüggyel ágán már lengeni

megengedi kezdő és vén rokon...