Oly...

féltőn szeretlek,

mint idő a rendet, 

mint fésülést a haj,

barna hajad hívom,

mint hőt a havak, 

ajkaidat,

ahogy szád vizén 

kicsordogál,

a gáttörő magány,

érzem érzéseid 

érzékeimen

éned lét-képletét, 

kongja valóm, 

míg zöld szemed 

vödröcskéiből

mer hozzám valód 

és zenél..