Ölelésedben...

Most suttogásom puha szárnyán, a némaság kontya bomladoz,
méla csillagok szép arcában, karjaidban már elalhatok, 
mert elköltözött a vad sóvárgás és a sajnálat belőlem,
elszaladt, víg napok ígérik magukat és féltő félelem,
szemedben zöld mosoly vár veled, habszegfű ifjú koszorú és
szemérmesen bólogat nekem, hova vágyón fejem ejthetem, 
emésztve  bűneim halotti, nyomasztó csendjeit...