Nem gondoltalak

okeanus•  2018. november 20. 15:34

Sokáig nem gondoltalak
csak szaladtam, míg néz a nap 
búvón bősz felhők alól,
hogy valahol megtaláljalak.

Egyek vagyunk, ám mégis külön
súgom ép szájon néma fülön:
hívlak csontjaid erezetén
és áthallak rezzenésein,

de hiába ha néma vagy,
ha nap nap után is néma 
mint cudar a bömbölő nap..
 
kis kannámba behajtalak
virágnak üde hamvaként,
hogy mosolygón szétlocsoljalak.
 
S ahogy testembe lelkem
mégis vissza-vissza jár,
had legyen még kicsit nyár,
fussak mezítláb a fűben,
égjek fehér tűzben, 
Nap - nap után.
 
Így leszel deres s halovány,
Érzem múlásod igazát
S hogy meghal minden csalogány.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugattika2018. november 27. 17:19

Ez a vers is megérintett... pedig, élnek a gondolatok...

Krisztinka2018. november 21. 18:20

Gyönyörű:)

Törölt tag2018. november 21. 13:44

Törölt hozzászólás.

Rozella2018. november 21. 12:07

Nagyon szép vers! VERS.

Pflugerfefi2018. november 21. 10:22

Ki fog nekünk dalolni ?

skary2018. november 21. 06:54

és születik minden új

Törölt tag2018. november 20. 17:51

Törölt hozzászólás.

okeanus2018. november 20. 16:55

@Törölt tag:
fojtogatott...

Törölt tag2018. november 20. 16:30

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom