Mint kese kisdiák...

Mint kese kisdiák,

ki esengve áll,

s némán nézi, 

s kéri szemét,

lágy szemének

melegét,

mert hibát hibára

halmozva fel,

bújva tanára dühét,

bár tudja, hogy

ez csak érte van,

és méltán tépi itt,

a féltő indulat,

de mégis

fejében sápatag,

múltjában árny alak, 

mert a gond, mit okozott,

hogy szava elmaradt, 

mint elmaradt,

anyjának keze,

mikor csak álmodni akart,

és ezt cipelnie kell,

hogyan szólalna fel?

Úgy nézek most feléd...