Minden örömöd...

okeanus•  2020. november 12. 20:58  •  olvasva: 164

minden örömöd bennem ég

mit nem velem élsz 

s lobog rezdületlen 

mint esztelenben az észszerűség

 

sejtjeidből sejtem kivesz

élve holt szívem

mégis utánakap

és hiányod torkomon átharap 

 

ereklyéim lábainál

ülő fény-nyaláb,

kapkod fut szalad kér

ám régi képed üres mécse ég

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2020. november 14. 20:19

"ereklyéim lábainál ülő fény-nyaláb" - misztikus, megfoghatatlan, mégis elképesztően kifejező kép. Az egész vers borzongatóan fájdalmas hiányról mesél.

Krisztinka2020. november 14. 18:03

🙄

chillly242020. november 14. 09:29

Elmúlik.. De nagyon szép.

Eleonora2020. november 13. 19:48

...min fut borostyán

skary2020. november 13. 09:56

...

miriam2020. november 12. 21:54

...fájhat ez nagyon...