Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mi...
okeanus 2016. november 21. 22:19
volt és maradt hátra, ráncok
kimosatlan álruhája, és szoknyád fodrán áttetszőn,kerítő kötött ige-tő ahol vak kuvik vajúdik odúja a lehetnek kétes karma és a mának gúzs a karja vén bajom, hogy fiatal hév hevít, s új fészekben szúrnak a levelekhogy jól tudom halok, de nevetek hűnél hűbb gyengeségemszánalom; teng, sanyargat, révedés és ábránd közöttmámat morzsolva imámat úgyan illan alma illatfújja, lebben és elalszik,ahogy tojáshéj leválik;gyötri, hámozza a bánatTörölt tag2017. január 23. 11:50
Törölt hozzászólás.
kapocsi.ancsa2016. november 23. 06:36
Ízekre bontott a bánat,
almaillat, aszalt gyümölcs.
Az elmúlás szépe ráncosodik, mégis megmarad a mélyén ugyanannak.
Szép, ha szomorú is.
Bugatti3502016. november 22. 09:55
révedés és ábránd között
mámat morzsolva imámat
...talán, "itt van a kutya elásva"... ez a gondolat visz a legközelebb a lényeghez... az idő múlásánál, az ember, a szaglását veszíti el korábban, mint a többi érzékszerve...:( ! Remek vers!
kicsisara2016. november 22. 09:12
szomorú az élet.. de tetszett ahogy megírtad, köszönöm
Ametist2016. november 22. 06:26
Érdekes gondolatok, különleges megfogalmazásban!
skary2016. november 22. 01:47
elillan mindön