Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mementó Ivánért
okeanus• 2022. április 22. 08:44 • olvasva: 146
síró izzadása hajolva párában cseppen
de hite lát istenével az éjjelen által
felborzolt tollal, ziláltan élt, a másvilágban
és verejtékes virágok nyíltak a homlokán
most áthajol a sötétlő kékek pusztulásán,
lesz soká izzó, lesz vörös és marad Tűzmadár
aztán elindul, lép, mozdul már
távozóban, tétován némán
Krisztinka2022. április 26. 19:56
💛
Eleonora2022. április 22. 20:59
Jó
skary2022. április 22. 12:36
@Rozella: egyedi volt mint mindenki...ezért szerették sokan és nem
Rozella2022. április 22. 08:52
Ő rendkívüli volt... Elcsépelt a jelző, tudom. De a zsenikre nincs más. Szerintem Iván is az a művész volt, akit vagy elfogadni és feltétel nélkül szeretni lehetett, vagy gyűlölni. Nem volt középút. ahogy számára sem létezett középszer. Megrendített a halála, mert az ilyen emberekről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy halhatatlanok, mint a Tűzmadár. És talán így is van. Jó lett a versed, méltó hozzá.