Március

A kétségbeesés nőtt általad bennünk,

hiszen ma sincs még elfogadható rendünk,

nem állt még talpra, elkülönül a magyar,

csak ruháját cibálja rendületlenül.

 

Szabadságod kisfája lombtalan maradt,

nem ülnek rajta sem hollók, sem madarak,

életlen, zajos a kard, rideg és fagyott,

saját zászlónk magunk vágva, csak rongy maradt

 

Nincsenek hőseink, megvédeni hazánk;

a nép fia, ki vet, csavaroz és kapál,

sem munkánk, sem vagyonunk, sem becsületünk,

csak uzsorás, aki zsebünkben kaparász.

 

Nagy lélek, nagy költő öleld most fiaid,

adj hitet, reményt, korbácsold fel híveid, 

fogd, őrizd a nemzet százlyukas kosarát,

veled nyerhessünk emberi létet, hazát!