Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Már nincs itt...
okeanus• 2018. november 9. 16:19
már nincs itt, ó de mégis
jobban,mint bármikorsőt egyre erősebben, süt a kövön átmegfog, szétterülitt legbelül, ketten vagyunkketten, egyedül markol, aztán felkap a szélen át, belakja magátházat húz és rombol, öröm, kín és haragés ezentúl ez már így maradTörölt tag2018. november 14. 12:05
Törölt hozzászólás.
csillogo2018. november 10. 08:33
mikor valaki "leül" - késztetést kell éreznie, hogy valahol van kiút és keresésére indul, az élet felfedezések sora... és persze nem könnyű4
tetszett
skary2018. november 10. 05:15
sémmi sé marad így..mindön változik :)
Rozella2018. november 9. 21:29
hiány...átérezhető veszteség...ami valahogy mégis erőssé tesz... Szép vers!