Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Manír
okeanus• 2020. augusztus 22. 11:47 • olvasva: 170
tiport perceken ferde üveg henyél,
görbe útján jár a fény, - kemény remény
éleszt és kovászolt szél szelel - viszen,
van olyan mi igaz, és van, mit hiszel,
s mint nehéz ólmot, súlyosnak áltatod;
rózsa ül rozsdás almafa tő-hitén,
szúró, apró pók , áhított trón klisén,
fensége hálóján lengi önmagát,
hisztis ráncolt fontoskodó homlokon,
s mit érdemnek hisz, pedig csak állapot
kisspatricia2020. augusztus 24. 06:13
Úgy gondolom hogy az életben minden csak a saját szemszögünkből kinyert viszonyítás kérdése, így nehéz megítélni hogy ki a rózsa vagy a szúró pók. A magam kis négy évtizedével azt viszont megtanultam hogy ha az ember mosolyog akkor visszamosolyognak, de a feszültség csak feszültséget eredményez és hogy a szúrós, tüskés kaktusz belülről puha, lágy.
skary2020. augusztus 22. 13:58
hitek és hittelenségek