Lejtős tereken...

lejtős tereken tört térdem fölfelé harap, 
csak kúsznék egyre följebb befonott lángokon,
kötélen, de tapad, s berágva belém szakad, 
s szűkölök, mint aki kígyótól almát lopott...
 
űr reszket bennem e kétes süketségeken,
vékony gyűrűt látok csupán, s perceket nyögök,
és kapart, percegő óráimon sistergek,
mint pezsegnek ónfémen erőtlen savgyökök
 
köteled vert meg egészen és kegyetlenül,
panaszra fogyóban, fojtott gyertyacsonkokon,
hogy látlak, letérdelőn és érzéketlenül, 
prűd sercenéssel esztelen némaságodon