Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ladikok feketében
okeanus• 2017. november 11. 04:03
...és kilépnek az idők gyászoló hajósai,
örök megkiáltói az értelemnek,
távol ladikokon küzdve a habokkal
és sírásuk átveri a tenger sírásait:
lángunk vak, viaszunk odafagy,
mi; sötéttel vert sereg,
ahogy magányos, világtalan
aki egyedül szeret...
Bugatti3502017. november 12. 11:10
ahogy magányos, világtalan
aki egyedül szeret...
Nem csak ez a két sor tetszik!! (csak a világtalan után tennék egy (,) jelet! ) Szép, átívelő a gondolat. Gratulálok!
Eleonora2017. november 11. 23:52
"...és kilépnek az idők gyászoló hajósai,"
imbolyogva, két tenyérrel védve a gyertya lángot
Zsuzsa03022017. november 11. 22:54
"magányos, világtalan aki egyedül szeret" Gyönyörű!
Törölt tag2017. november 11. 15:19
Törölt hozzászólás.
Eszter372017. november 11. 11:54
Én ketten szeretünk mi egyet :))
Node igen...így van ez...szép!
Törölt tag2017. november 11. 10:15
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2017. november 11. 09:06
nagyon elnyerte tetszésem, gratula
skary2017. november 11. 04:51
jah..a legrosszabb póz...ha te vagy alul...fölül mög sénki :)