Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ládaszegek
okeanus• 2023. július 8. 05:55 • olvasva: 131
Nyúlós csápjaival a magány ragadt rám,
férc és cérna lettem, éhező és léha,
asztal szélén gubozó, csóró, csapodár,
kivetett éhező, bőséges lakomán.
Most kezem üres, s fejem is ügyetlen már,
átmosott a jelen sivár jelrendszere,
befulladt lubickolás, lehunyt a határ
vetetlen ágyon lakom és egy láda vár...
Florine2023. október 9. 11:14
@okeanus
Nagyon szívbemarkoló sorok. Remek költemény arról, amiről azt hisszük, sokáig nem jön el. Pedig az élet rövidül minden nappal.
S a vége mindenkinek ugyan az. Persze mindig annak nehezebb, aki párját elveszíti, aki marad. Sokan nem szeretnek beszélni sem róla, de attól még mindenkivel megtörténik. Csak reméljük, minél később...
Kedves István, derüs napokat kívánok, sok szeretettel!
:)
Krisztinka2023. augusztus 3. 17:03
💛
skary2023. július 8. 09:34
én égetöm magam :) itt .)
miriam2023. július 8. 09:21
fájó... remélhetőleg még nagyon sokat kell várnia...