Kuksol a hamvas...

kuksol a hamvas szerelem,

és szétterül a fejemen, 

savanyú, láb nélkül a köd

papucsra lépked szívemen,

 

ültemben, mint a csigaház

simul a szemed meg a szád,

hever a szél és kuncorog;

sóhajtón sikít a világ,

 

öklöm burjánzón lelkemen,

margarétás pálcán dorong,

s pára vállán villan velem, 

táncoló és bú-korong,

 

kormot bámulok, est csücsül,

-barnul, tűzhelye hűvösül, 

zsibbad a vég és tornyosul,

szemfedő int és megsuhint...