Körmödön foszló panasz

okeanus•  2019. december 31. 10:23

körmödön foszló panasz,
lakatlan reszketés vacog,
gégéd parttalan sikoly
kietlen vagy, akár a rongy
csak pőreség, semmi több
árva, a kárhozat mögött,
 
csak csapongsz hűtlenül
az éned magaddal szakít
egy rossz rögeszme vagy
silányság és szorongás mi
veled nem csillapul
amíg a fényed újra gyúl

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. január 1. 14:11

Törölt hozzászólás.

liketorn2020. január 1. 13:55

Az utolsó sor bearanyozza...

Mersinho2020. január 1. 05:06

Lemondó versedet vegyes érzelmekkel olvastam ....

Eleonora2020. január 1. 01:14

Lehet, az életben sok minden megtörténik, s tán nem bűn, ha reméljük a holnapot, tudod, néha így érzem, s most sóhajtok nagyot...
s bizony elkáromítanám magam..de persze, nem, maradjunk annyiban, hogy ahogy élem , még elviselem..ezt a boldogújévet, mit annyian kívánunk egymásnak, neked én sokkal jobbat kívánok

Rozella2019. december 31. 20:15

Drámai hatású vers... pedig ma szilveszter...vagy tán épp azért...? Békés, örömteli, boldog új évet kívánok!

Mikijozsa2019. december 31. 13:27

amíg újra gyúl - úgy legyen buék :)

Bugatti3502019. december 31. 13:18

Tetszik a versed, de lehangoló is egyszerre... kicsit, mintha magánvád is lenne ez a gondolat... Mindezek ellenére, boldogabb és egészségben gazdagabb, szerencsésebb új esztendőt kívánok!