Könyörgöm...

könyörgöm a feledésteket

hisz az én alázatom nagyobb

önmagam ha mégis elhagyom

láttomra még ideérjetek

 

víg vizem felszáríttatott

bármit akartok, akarok

elnézem; alant, hogy locsog,

a nap hogy kopog, míg vagyok

 

s hová festem köveim színét

smaragd kis trónusa mögül

Izisz szeme fénylőn odanéz