Kint létező...

Kint létező számomra a világ,

ténfergek csak, mint kósza szarkaláb...

 

Olvasom jó sorod nyalábjait,

hogy addig legalább örülhetek, 

mint örülsz! aztán újra és megint...

Múlásán,- talányos társam megint,

hogy hozzád fűztelek és félek is!

 

De hát ahogy penderít az idő,

s kiűz minden kételyben kétkedőt,

és ezernyi szenvedő lapul;Nézd: 

tudd alapul, sorsod így alakul;

 - mint vagyonod, amelyet tollával

hájas varjú fillérre lekapar,

s tokás csőre repesztéseivel, 

holt árkod ármányával betakar.

 

Ó, mennyire szeretném késeimen 

mindenke egeit szertefosztani, 

s eltépni torzuló görbüléseit!

 

Lenne gnóm ügyem elég, - ahogy kevés:

a segíthetetlen, ki csak annak élt,

hogy zsírfoltok kacagják éhezéseit..