Késő éjek...

késő éjek élein

késsel éli álmait 

a vágy, akaratlan

csavar, lopkod, takar,

és baldachin szakad...

 

bőrömbe fogadlak,

hogy megtaláltalak,

ám irhám résein 

éhem védőgátja 

remeg, ha múlt kötöz,

és torlasza mögött, 

a rég áradatai

újra szertehordanak...

 

Így vívódva sokat, 

hadunk csatáiban,

hagyunk el egymásban

végső kis karcokat.