okeanus blogja
SzerelemTutajunk...
Tutajunk velünk zászlótlan vesztegel,
fekete, fehéret bőgő tengeren;
elrágta gerendánk a szoros kötél
hős aki nem fél, meghal, ami él...
Bár irigy sarok íveket álmodik
de megreped, kicsorbul és elkopik,
mint zajjal vert lelketlen lélek-harang
búgó kongású, érv nélküli harag,
A sötétben kucorodó buborék
menteni tudná fejét, de nyomorék,
míg sivatagban eltévelygő varangy,
homokba fúrna, de parázs van alant,
Ahogy kormos hógyopár perzselt sziklán
égett, de mégis virágozni kíván,
úgy vergődünk, a halott, sós vízen,
partunk oda, az elvesztett hiten....
sötétkék könnyem nehéz rozsdakő,
tengernyi sírban apró kripta van,
elsiratni minden hal odajő...
Most apró...
most apró, csillanó a reggel,
s percek kócai állnak összehajadból illó énekekkel,ne mozdulj!- halld; a dal hogy jön el... maradj meg nekem itt, e csendben,mint az álmodó nesztelenség,dúdoló, hallgatag félelemmel...Szívemben
Pitvarom belső falán
vörös jégeső csapong,ébren zajlik az álmom,és ereimben csurongszépidőnk, és elborong. Rőt a nap és illendők,vert-csipke félesztendők,esdőn, kínig tekerve...ám lágy fuvallaton,hogy öledben elalhatom.Velem a hajnal...
velem a hajnal lebzsel már, ábrándos, zsenge sziklán,
süppedő tüllben ásít a lég, szűzi rétjeimhez,repíti képzelet lüktetését mosolyod ágán, és karol smaragd gallyakat felnyíló szemeimnek, barnában őrzik a fák a korai időt; léted,reppenő az illat és sarjad, és zöldedről meséltengernyi pajkosan vibráló, nektár szagú szépet,sejdítve végleg, ki ez az élmény akiért égek, áttetsző a pára, kendőzve kontúrjaid nyitja,bizarr ölelését két csúcsától szűk derék hívjaés a tárult kísértésbe magot rejt alá a mélybe, és leegyszerűsödik a gének versenyfutásaa táncoló tavasz virgonc sárga virágporába,kéjt lehint az élet és rohan, sóhajt és megfogan...Két szemedben...
Két szemedben ki zenél?
Szikrázik a vörös tél,Ordas szellő körbe kél,Gondjaimból elkéstél,Két füledben ki nevet?Rőt tavasz hempereg,Száraz eső szendereg,Énemet meg-megvered, Két karodba ki akad?Ropogva ha ősz szalad,Zsákba meleg hó marad,Csikorgok terheim alatt...