okeanus blogja

Szerelem
okeanus•  2016. június 12. 08:40

Ha így kell, legyen...

ha úgy kell velem lenned, hogy magamra hagysz,

majd virulva is tengenek a nappalok,

és bennem széllel temetődsz, mint a bucka,

s fut majd kertemen a süketség hajnala...


távozó szépidőnk terhelő lugasban,

gondolván imára, álsága a mának,

szavam csak kényszerből néma, léha-bánat,

mellettem álltál és öltelek magamban

 

 

bennem egek bosszúja el is kergetőz,

sok ezer perc béklyója múltán megkötöz,

kétség ül koporsóm picinyke vas szegén,

s hegyre hágok, egyedül, ábránd hírnevén...

okeanus•  2016. június 1. 08:02

12

derengőn járok, ábránd hírnevén,

égverése fejemben ott kopog,

az esők szikes, apró szigetén,

liliom nyílik és az illatod....

okeanus•  2016. május 29. 08:37

Éreztem...

éreztem, hosszan és meg-megtörve jön felém a fény,

bizonytalan gondjával és kíváncsiságaival

tapogatott végig, sugaraival külön-külön,

melegét otthagyva szaladt át rajtam, akaratlan,

elegendően ahhoz, hogy ráébredjek ez a hő,

ez a reszkető, energiáimat adó erő,

visz ma tovább, hogy öröm legyen élni, hogy ne tétlen

várjak csodát, hogy felismerjem; hiszen itt van bennem

mindez, és kibuggyanó, fakadó forrása te vagy...

okeanus•  2016. május 12. 09:46

Esőnek fordított...

esőnek fordított homlokunkkal 

szebb napjaink lessük érdemelten,

hogy zubogással ránk ázza eskünk 

lúgozza ösztönök marásait,

 

az ígéretek lehelte felhők 

cseppjei kiütik szent vétkeink,

lelkeink szűzi, éteri harca 

és őssejtjeink földi nyugalma 

mossák gyolcsba tekert szerelmeink,

 

bánkódás ne túrja szét a felhőt

gyermeki bűneimen, - ki felnőtt,

társtalan, lecsorgó könnyeiden

magamban kiszárad érted szívem...

okeanus•  2016. május 4. 22:37

Kuksol a hamvas...

kuksol a hamvas szerelem,

és szétterül a fejemen, 

savanyú, láb nélkül a köd

papucsra lépked szívemen,

 

ültemben, mint a csigaház

simul a szemed meg a szád,

hever a szél és kuncorog;

sóhajtón sikít a világ,

 

öklöm burjánzón lelkemen,

margarétás pálcán dorong,

s pára vállán villan velem, 

táncoló és bú-korong,

 

kormot bámulok, est csücsül,

-barnul, tűzhelye hűvösül, 

zsibbad a vég és tornyosul,

szemfedő int és megsuhint...