okeanus blogja
Szerelemokeanus 2015. szeptember 18. 07:03
Mindenemben...
Mindenemben láttalak,
jött és ment a nap, mindenben hallgattalak,fönt is és alant, karommal akartalak,állva és hanyatt, lelkemmel haraptalak -dúsan és pőrén csak nem mertembevallani.okeanus 2015. szeptember 12. 11:52
Ahogy
...ahogy
sirató görbül mécs fölött,fegyenc gubbaszt a bór előtt,rőzse tör néne ferde hátán,ahogyvén macska harca szégyenülmócsing kolbásszá füstösüligazt hazudik a bősz sátán...ahogy sanda sár zsír helyett felgagyog,féllábú fényes hányada ragyog, ...ahogyárnyas áhítat, mit kalitka átitat; úgy vagyok és leszek, ott és épp úgy,ahogy hagyod,csak történek,ha akarod,és ahogy.okeanus 2015. szeptember 11. 21:55
Sajnálatos...
Vártalak.
Kormos lett az este vakhitű lelke,és cudar, csupasz keblén kántált frissen mosott teste.Hold-halvány irama óvatlanul, pihegve emelte,vödréből virágzatára bús hitem dús harcait,menny gödreiben fortyogó arcait...Hiába.okeanus 2015. szeptember 10. 20:07
A hajnal...
A hajnal cimpájára sejlő selymén
felcsókolta mosoly orcáját a nap,és kiizzadta az éjszaka csendjétalvón, a pára nedves szunnyadása.Átlesvén egek habszínén fürkészve, kérkedőn; pisszenve, lesve; nőjön-e? Fülledten indult a nap, és reménnyel:Mert elgondoltalak...okeanus 2015. szeptember 9. 03:42
Léted méla...
Léted méla, barnás bánatot ad,
Mit az eszem néha meg-megkapar,S az alig érezhető langy melegben, Üde szellőd pihéivel eltakar. Messze fénye átlát renye időkön,Mindig maradón lelkem vakfoltja vagy,S ködben osonok félő konokon,Hogy nekem mindörökkön megmaradj.