okeanus blogja

Személyes

okeanus• 2015. szeptember 9. 03:30

El nem hagytam....

el nem hagytam,

ő sem engem;

akaratlan vagyunk

háztalan, meztelen

el nem hagyott,

és én sem őt

remeteségünk

burokban, kinőtt

vakjai a sorsnak

emlőin soroknak

két pőre,üldözött...

1 hozzászólás

Személyes

okeanus• 2015. szeptember 7. 08:31

Mint a ténfergő...

Mint a ténfergő szénásszekér, ha

hazafelé őgyeleg, bakon

kocsis szendereg,és csak két ökre

ösztöne húz tapadó sarakat;

Úgy kódorgok én,

amíg hiányod képzelt konyhámban

éhezve lebeg.

3 hozzászólás

Személyes

okeanus• 2015. szeptember 5. 08:43

Évek tépték...

Évek tépték arcodat, arcomat.

A tajték csendben leszelídült,

Amikor egy egyszerű napon

A gát átszakadt.

Alig hallható üvöltésben,

Síró, sikoly-vihar kehelyben:

Kicserélődött mibennünk a bánat.

Szólj hozzá!

Személyes

okeanus• 2015. szeptember 5. 08:18

Emlékeiddel emlékszem szüntelen:
Kezed hajlik íves vállamon,
Tűnt virágok illata illatozz,
Hogy jó legyek, ne rossz nagyon!

Ének hallik nektáros, édesen,
S alattunk habjában énekel a Balaton.
Szép vágyam izzik, kedvem kedvesen;
Keserű élű eper mély tányér alján
Szendereg, s felnéz egy kisgyerek.
Tűnt virágok illata illatozz,
Hogy jó legyek, ne rossz nagyon!

1 hozzászólás