okeanus blogja

Utassy József
Zúg Március

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,..l.

az éjben csak a csalogány énekelt,
de a pirkadat lombjában ocsúdik már a nap!
keresi tegnapi társait a fény:
sejlő dallammal szeli zenélő kenyerét,
lényege emel, hevít s a mélyünkre hat, 
hevülete enni ad és olt ki hiú tüzeket 

bennem lassan temetődsz, mint a bucka,
mit szél hord tova árkokba leszórva,
felejtődsz kicsinyesen darabokban 
mint gödörré silányult domb, unva 

"A te kegyed áldása megvert,
a te oldásod megkötött,
s libegve tartasz engem, embert,
az isten és állat között."

"Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő."