okeanus blogja
Egyébja..
ahogy majszol a kifli míg eszem
s az eget lesem, a nyár peremén
a testem meg sovány, mint az ecet
s épülő lelkem is csak televény
és átfáz meleged bőrömön
a kopogó éhség a szájzár
s trágár fázós ez a méla rágás
míg remegésed ríva őrködöm
vétlen csibe tojást nem árul
és kufárkodni rest és tétlen
vétkében a sóvár vásár szégyen
ha szemében kára éhen zárul
Nem! Nem! Soha!
"Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát! "
/JA/
talán
Soraim között megbújva,
mint árvát, ágyán nyúlva,
hagyott itt a szerelem,
s kergetett vissza a múltba,
hogy égre füstölgő, porzó
pernye sötét imámban
emelvén durva zokszó
s kócát tépi már a bánat...
márc. 15.
Utassy József
Zúg Március
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,..l.
Az éjben...
az éjben csak a csalogány énekelt,
de a pirkadat lombjában ocsúdik már a nap!
keresi tegnapi társait a fény:
sejlő dallammal szeli zenélő kenyerét,
lényege emel, hevít s a mélyünkre hat,
hevülete enni ad és olt ki hiú tüzeket