ja..

okeanus•  2020. július 18. 11:06  •  olvasva: 209

ahogy majszol a kifli míg eszem

s az eget lesem, a nyár peremén

a testem meg sovány, mint az ecet

s épülő lelkem is csak televény

 
és átfáz meleged bőrömön
a kopogó éhség a szájzár
s trágár fázós ez a méla rágás
míg remegésed ríva őrködöm
 
vétlen csibe tojást nem árul
és kufárkodni rest és tétlen
vétkében a sóvár vásár szégyen
ha szemében kára éhen zárul

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kicsisara2020. július 20. 07:34

Szia.. Olyan szomorú a benned lévő fájdalom, a szűnni nem akaró magány, amit csak te tudsz feloldani.. Mosolyogj egy kicsivel többet!
😍😘

kisspatricia2020. július 19. 16:16

Többször olvastam ezt a versed, mindig ugyanazt érzem. Összeszorul a szívem és a "vétlen csibe" sem oldja fel "ha szemében kára éhen zárul"

Perzsi.2020. július 18. 13:08

A középső versszak szívbemarkoló.Nekem.

skary2020. július 18. 11:07

mint a zecet? :)