Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ja..
okeanus 2020. július 18. 11:06 olvasva: 209
ahogy majszol a kifli míg eszem
s az eget lesem, a nyár peremén
a testem meg sovány, mint az ecet
s épülő lelkem is csak televény
és átfáz meleged bőrömön
a kopogó éhség a szájzár
s trágár fázós ez a méla rágás
míg remegésed ríva őrködöm
vétlen csibe tojást nem árul
és kufárkodni rest és tétlen
vétkében a sóvár vásár szégyen
ha szemében kára éhen zárul
kicsisara2020. július 20. 07:34
Szia.. Olyan szomorú a benned lévő fájdalom, a szűnni nem akaró magány, amit csak te tudsz feloldani.. Mosolyogj egy kicsivel többet!
😍😘
kisspatricia2020. július 19. 16:16
Többször olvastam ezt a versed, mindig ugyanazt érzem. Összeszorul a szívem és a "vétlen csibe" sem oldja fel "ha szemében kára éhen zárul"
Perzsi.2020. július 18. 13:08
A középső versszak szívbemarkoló.Nekem.
skary2020. július 18. 11:07
mint a zecet? :)