Ingón harangozza...

ingón harangozza a szél a fákat,

a déli fény már nem napból vetül 

bogár nincs, és tücsök sem hegedül...

 

kapkodón ölel karjába a bánat

és ösztönünk bocsájtható részét

kilopja a feloldozó részvét...

 

óhajtó a kékség, de jégen toccsan

agyunk pikkelyén kéreg települ

és koppan...

 

amott még sziklát bont a tegnap lángja;

zöldet vet a hullám lengő fodra,

és vágja...

 

sír, szánalmas a szándék, gyáván lobban

hajolnak dacok és érvek kissé,

és jobban..