Hogy itt hagytál...

 

hogy itt hagytál, s még a kékség visszaint,

álmod látom álmomban megint,

puffanó a lét, kopog, ügyefogyott,

bennem kopott tárgy lett és legyint...

 

tipegésével túlnőtt a messzeség,

inda szálaival fojt, kerít,

szürkülő járda, kőkocka most ez ég,

úgy hittem, de nem voltál elég,