Hitem vas....

Hitted-e ennyire, van ki téged így szeret,

hogy fának-fűnek mindenkor méltón emleget,

hogy dőre a vész, hozzám ha lépteddel betérsz...

és oktalanokba ha betör a kín, a félsz

nevetésed törli, száműzi a hangjait

és derűs űr visszhangozza visszhangjaidat?

 

Ha soraimban lárma támad, üt a bánat,

te fogd le a számat, beperelve hibámat...