Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hiányzol...
okeanus 2017. március 17. 05:12
hiányzol, és hiányod gáncsol,
holott gyötört fejem réseit
mosolyod igyekvőn fogja egybe,
amíg hátrálok rejtelmeibe,
a rút kétség, és hogy nem vagy itt
kergetőznek tekervényein
nem vagyok nélküled élőn jelen, mint
tágas gyerekszem, ha lelencházra néz,
pőre ruhája csak foltozott, hideg
rajta dac csücsül, értelem nehezül,
és dermed a szégyen, s távoli a méz...
várok rád, s veled és vágyok is,
ahogy esőt aszályban hiszik
kiszikkadt lapály és porhalom
Bugatti3502017. március 17. 18:24
Fájó lehet így, egy kicsit ez az emlékezés... a kötődés, a gondolat...
Szép a vers, tetszik is! :)